Több mellrákos közösség tagjaként azt tapasztaltam, hogy a nők egymást támogatva visszaszámolnak az utolsó kezelésig, együtt ünneplik az utolsó kezelést és az első posztok arról szólnak, hogy ...már kezd nőni a hajam. 

A kemoterápia, legalábbis a mellrák kezeléséhez használt szerek esetében nagyrészt a haj teljes elvesztését okozza. Ám ez a hajvesztés többnyire nem tartós, általában a kemoterápiás kezelés után a fej elkezd pihésedni és szép lassan nőni kezd a haj. Az orvosok is azzal biztatják a nőket, hogy a haj miatt nem kell aggódni, hiszen a haj visszanő! De ma már tudjuk, hogy nem minden esetben. 

Az én esetemben is ez történt, elsírtam magam, amikor az orvos azt mondta, igen a kezeléstől a hajam ki fog hullani, de a kezelés fontos, a haj pedig visszanő. Ez megnyugtatott. Fél év kopaszságot ugyan el sem tudtam képzelni, mégis a gyógyulás érdekében úgy éreztem, be kell vállalnom. 

Nagy levegőt véve felhívtam az egyik parókaboltot és félve, dadogva kérdeztem, hogyan működik a paróka eladás, mikor menjek, és még egy-két idióta kérdés, mire a rutinos eladó közbevágott: ...Kezelése lesz, hölgyem? ....igen, igen és megbeszéltünk egy időpontot. 

A rutinos eladó ajánlott néhány típust, amiket felpróbáltam, közben el nem tudtam képzelni, hogy bármelyik is fél percnél tovább legyen a fejemen. Ő azonban azt mondta, mivel erre biztosan szükségem lesz, legjobb, ha most a fejemen hagyom egy óra hosszáig, így könnyebben megszokom. Megtettem, borzasztó volt. 

Hazaérve jól eldugtam a szekrény mélyére, mintha soha többé nem lenne vele dolgom. 

Megkaptam az első TEC (taxotere-epirubicin-cychloposphamid) koktél kezelést és ahogy az írva van, 14 nap után kezdett kihullani a hajam. Első nap délután csupán pár szál, éjszaka már több, reggelre már csomóban jött, épp a fodrásznál volt időpontom, elmentem, bízva abba, ő mégis kíméletesebben tudja majd megmosni, neki is csomók maradtak a kezében, hiába, a fodrásztól már parókában jöttem haza (óvatosságból magammal vittem).